a

Lorem ipsum dolor sit, consectetur iscing sed diam nonummy nibh euismo Lorem ipsum dolor sit, consectetur

@my_wedding_day

Wedding Details

Sunday, 05 November 2017
2:00 PM – 3:30 PM
Mas Montagnette,
198 West 21th Street, NY

+1 843-853-1810

Facebook
Twitter
Pinterest
Instagram

A jóbarát mint esküvői fotós

Az alábbi rémtörténet kitalált ugyan, de részben vagy egészében már itt-ott előfordult, hallottunk róla

Tudom, hogy egy fiatal párnak az esküvő általában az egyik legnagyobb kiadás addigi közös életükben. Tudom, mert átmentem rajta. Ilyenkor minden segítség jól jön mindenhonnan. A barátnők akik szeretnek a díszítéssel foglalkozni, a nagyhangú unokatesó aki magára veszi a vőfély szerepét, az ismerős aki remekül főz, és persze a Jóbarát, aki nagyon szeret fotózni. Sajnos nálam is mondtak már le esküvőt azzal, hogy előkerült egy Jóbarát, aki nászajándékként megcsinálja a fotózást.

Ez elsőre remekül hangzik, de nézzük meg kicsit részletesebben hogyan is néz ez ki valójában.

Ahogy a Hogyan válasszátok ki az esküvői fotósotokat cikkben is olvashatjátok, az esküvői fotózás jóval többet jelent annál, mint, hogy valakinek van egy jó fényképezőgépe és szeret is vele fotózni.

Ne legyünk egyből gonoszak, tételezzük fel, hogy Jóbarát középvezetői pozícióban dolgozik egy multinál és megengedheti magának, hogy jó kamerája legyen. Tegyük fel, hogy Jóbarát viszonylag sűrűn szokott fotózgatni, hétvégén a házibulikban, kertipartin mindig ő a fényképfelelős, sőt a barátnőjéről, aki imádja ha fotózzák tök jó képeket szokott lőni amikor járnak kirándulni, szóval volt már gép a kezében.
Jóbarátnak van egy csomó követője „instán”, és még egy fotóblogot is vezet, amit már dicsértek is a haverok.

Elérkezett az esküvő napja és Jóbarát magabiztosan áll neki a munkának. Gyorsan készít néhány képet a ház előtt a feldíszített kocsiról és egy két barátnőről akik már megérkeztek a készülődés helyszínére. Minden jól alakul egyelőre.
Jóbarát belép a szobába ahol a menyasszony készülődik. Jóbarát nem szereti beállítgatni a gépen a helyes expozíciós értékeket, inkább a gép okos automatikájára bízza azt. Sajnos kettőjük közül csak a gép az okos a maga módján, de a helyzeten ez nem biztos, hogy segít.
Jóbarát elkezd gyorsan képeket készíteni és rájön, hogy nem is ezzel a lencsével szeretne fotózni. Elszalad a másik objektívért a parkolóba, mert a táskáját a kocsiban hagyta. Közben gyorsan elszív egy cigit a menyasszony öccsével akivel összefutott odakint, mert jó haverok és mindig van megbeszélnivalójuk. Mire visszaér, már kész a smink, a menyasszonyon rajta a ruha és a barátnők már a ruha fűzőjét kötik.
Jóbarát folytatja a munkát, bár sajnos nem foglalkozik azzal, hogy a szoba kissé sötét, nincs nála külön eszköz a világításhoz se. Joggal gondolja úgy, hogy jól feltolja a gépben az érzékenységet (ISO), hogy világosak legyenek a képek. Az ötlet nem rossz, de Jóbarát nem számol azzal, hogy nyomtatásban, egy albumban, meg úgy általában már nagyon zajosak lesznek ezek a képek.

Jóbarát délben elindul a párral a gyönyörű helyi parkba, vagy tó mellé a kreatív fotózásra, Nagyon örül, mert egy szál felhő sincs az égen, gyönyörűen süt a nyári nap, örül, hogy szép világosak lesznek a képek. Jóbarát tudja, hogy a vőlegény nem szereti ha fotózzák, ezért megnyugtatja őket, hogy ő tisztában van mindennel és úgy fog fotózni, hogy észre se fogják venni, hogy ő ott van. Csak andalogjanak, üljenek le egy padra, csókolózzanak, ő meg távolabbról megörökíti a pillanatokat. Csak az az egy kérése van, hogy a fák alá ne menjenek, mert az ott túl árnyékos.
Jóbarát felrakja a teleobjektívet, és hogy ne zavarjon senkit, 10-15 méterről készít 400 képet a barátairól. Jóbarát gépében továbbra is dolgozik az automatika és mivel az ég a legvilágosabb ahhoz állítja az értékeket. Jóbarát akkor még nem veszi észre, hogy minden képen emiatt tökéletesen exponált lesz ugyan az ég, de teljesen sötét a mező, a tópart és az ifjú pár. Jóbarátot az sem zavarja, hogy a kreatív fotók mind távolról készültek (hiszen ez is volt a cél), nincsenek közeli háromnegyedalakos képek, vagy közeli portrék amiken például látszik a menyasszony sminkje vagy ékszerei amik olyan fontosak voltak neki. Persze a végeredmény szempontjából ez nem is nagy baj, mert, Jóbarát ugyan erre nem figyelt, de a pár arcán a nyári déli nap miatt sötét árnyékok vannak a szemeik és orruk alatt, míg a parkban az árnyékos részeken szép lágy képeket lehetett volna készíteni.
Tételezzük fel, hogy a pár már néhány nappal korábban anyakönyvvezető előtt összeházasodott és a nagy napra már csak a templomi szertartást hagyták.
Jóbarát volt már vendég sok esküvőn, tudja, hogy előbb jön be a vőlegény, utána a menyasszony, a pap mond szövegeket, gyűrűhúzás, aztán kivonulás. Jóbarát gépén még mindig ott a teleobjektív, keres egy helyet az oltár mögött ahonnan látja a bevonulást és vár. Jön a vőlegény az anyukájával, és Jóbarát, mint egy profi készít 50 képet a bevonulásról. Akkor még nem tudja, de sajnos a képek közül egy lett éles, mert nem tudta, hogy át kéne állítani a gépben az autofókusz rendszert mozgó témára. És sajnos azon az egy képen is a vőlegény épp pislogott.

Bevonul a menyasszony is, de a helyzet sajnos ugyanez.
Jóbarát érzi, hogy mint esküvői fotós, az a dolga, hogy mindent megörökítsen. Jön-megy az oltár körül, néha átmegy a pár és a pap között, hogy a legjobb helyet megtalálja. Jóbarátnak eszébe jut, hogy szüksége lenne egy másik objektívre, ezért kiszalad újra a kocsijához. Sajnos mire visszaér épp lemarad a gyűrűhúzás elejéről, de szerencsére amikor a vőlegény ujjára kerül a gyűrű még épp elkapja a pillanatot, odatolja a kezükhöz a gépet és gyorsan készít egy sorozatot. Sajnos a technika most is ellene dolgozik, mert a gép a helyes expozícióhoz a sötét templomban a záridőt is megnövelte ezért a gyűrűhúzás a maradék képeken mind bemozdult, homályos lett.

A templomi kivonulás, sziromszórás, gratulációk, ölelések alatt Jóbarát elmegy a templom köré körülnézni, hogy hol legyenek a csoportképek, mert szép fényes helyet szeretne, ahol mindenkire szépen süt a nap. Jóbarát pontosan tudja, hogy nem szabad nappal szemben fotózni, az a jó ha őmögötte van a nap. Sajnos arra nem gondol, hogy így rajta kívül mindenki hunyorogni fog. Azt sem tudja, hogy ha mögöttük, esetleg kicsit oldalt lenne a nap azzal semmi baj se lenne, és látszódnának szépen az emberek szemei, nem fintorognának.

Jóbarát összetereli a násznépet és gyorsan készít egy képet. Néhányan nem oda néznek, többen a hátsó sorokban nem látszódnak, de ezt sajnos a gép keresőjében ő akkor nem látja. Gyorsan elkészíti a kötelező képeket a barátokkal, rokonokkal, de, hogy ne tartson fel senkit mindenkiről csak egyet. Azt talán már szinte felesleges is írni, hogy az ég tökéletesen van exponálva, de a kép többi része (az emberek) alulexponáltak, sötétek minden képen.

Jóbarát szusszan egyet és szép kényelmesen megy vissza a lagzi helyszínére, amit egész előző nap a menyasszony, a menyasszony anyukája és a barátnői díszítettek, és tényleg nagyon szép lett. Mire visszaér már a vendégek fele bent van, zakók a székeken, üdítők kitöltve, pogácsák a tányéron. Jóbarát is vesz magának, és meleg nyári nap révén, meg mert kínálták is, egy laza fröccsöt azért megiszik. Kicsit beszélget a barátaival és készít róluk néhány vidám képet. Jóbarát lemaradt a helyszín fotózásáról amikor még érintetlen volt, az apró részletek megörökítéséről amivel annyit dolgoztak előző nap.

Vége a vacsorának, és Jóbarát érzi, hogy kicsit elfáradt. Már 7-8 órája talpon van, készített rengeteg képet, és azért jó az asztaltársaság is, meg a vőlegény nagypapájának a pálinkája se megvetendő, szóval úgy érzi, mivel azért ő vendég is, már lassan elkezdhetné jól érezni magát. Jóbarát szól a haverjainak, hogy ha vigyáznak a gépére, akkor a buli alatt ők is fotózhatnak majd, de ő mára befejezte.

Ha úgy vesszük, Jóbarát segített sokat a párnak azzal, hogy megspórolt nekik egy csomó pénzt, és tulajdonképpen tök jó hangulatban telt el az egész.

Sajnos Jóbarát igazi tapasztalata utómunka terén kimerül az Instagramos filterekben, de a megfelelő programjai sincsenek meg hozzá, hogy 70-80 gigányi RAW file-t feldolgozzon. Bár ő valószínűleg JPEG-ben fotózott.
Gyorsan átrakja a képeket egy pendrivera és pár nap múlva büszkén át is adja a „kész” anyagot. Jóbarát sokat dolgozott, és szeretné ha ezt látnák is, ezért mind a 1500 képet átadja, így legalább tudnak majd válogatni.
Az ifjú pár már nagyon izgul, remekül sikerült az egész napjuk, gyönyörű volt minden, óriási volt a buli és amin egy kicsit mindenki könnyezett és meghatódott, a vőlegény még a 97 éves dédit is táncba vitte a lagzi alatt.

Elkezdik nézegetni a képeket és 100-200 kép után az ifjú feleség sír, a férj dühöng és nem értik az egészet. A képek mind vagy túl sötétek, vagy túl világosak, életlenek, nincsenek képek a ruháról, csokorról, a gyűrűhúzásról, csak néhány bemozdult közeli kép van a vőlegény kezéről, a csoportképek mind sötétek, és a legtöbb képen vagy nem a kamerába néznek, vagy pislognak, a kreatív képek mind távoliak, túl sötétek, vagy épp az egész menyasszonyi ruha túl világos, „ki van égve”, nincsenek képek a gyönyörűen feldíszített helyszínről, és az ifjú férj a dédinek se tudja megmutatni a közös képeket. És a buliról készült képek többségét amúgy is Jóbarát haverjainak a közös szelfijei teszik ki.

Ez a rémtörténet természetesen kitaláció, de részleteiben már hallhattuk innen-onnan. Szóval a kérdés az, hogy egy ilyen remek esküvőn, ahol minden adta magát, miért történt ez Jóbaráttal? Röviden azért, mert ugyan megvolt neki a felszerelése (ami nem a legfontosabb), az exponáló gombot is meg tudta nyomni, és nagyon lelkes is volt, de az alábbiak hiányoztak nála:

  • Jóbarát nem szereti, vagy nem tudja gyorsan, manuálisan állítani a gépen az expozíciós értékeket, amivel reagálhatna a megváltozott fényviszonyokra. A fényképezőgép okos, de legtöbbször nem azt csinálja amit az ember szeretne. Egy esküvői fotós tudja ezt, ismeri a gépét, tisztában van vele, hogy tűző napon, árnyékban, vagy egy szobában hogyan állítsa be a helyes expozíciót, és ezt a beállítást 2-3 mp alatt el is végzi.
  • Hiányzott az a tapasztalat, hogy tudja mi mi után következik, az adott esemény mennyi ideig tart. Ha ezt Jóbarát tudta volna, nem maradt volna le a fontos pillanatokról.
  • Jóbarátnál nem volt táska a felszerelésének, ezért rohangálnia kellett az eszközökért. Egy profi esküvői fotósnál mindig ott van minden ami az aktuális esemény fotózásához szükséges.
  • Nem volt meg neki az a tapasztalata, gyakorlata, amivel a párt segítette volna a kreatív fotózás alatt. Egy ilyen helyzetet nem lehet elintézni annyival, hogy “Ti csak érezzétek jól magatokat, én majd messziről fotózom”.
  • Jóbarátnak nem volt ereje végigfotózni az esküvőt. Egy profi fotósnak ez a munkája, nem pihen, nem cigizget, nem beszélget. 12-18 órát dolgozik, és legfeljebb a vacsora alatt szusszan egyet.
  • Jóbarát nem tudta, hogy hogyan kell a násznépet irányítani, hogyan kell kommunikálni velük. Ezért nem is sikerültek jól a csoportképek. Ezért fontos az esküvői fotós személyisége, hogy hogyan tud majd kommunikálni a párral, a családdal, a vendégekkel.
  • Nem rendelkezett a megfelelő felszereléssel, programokkal, tapasztalattal, gyakorlattal az utómunkához. Egy esküvő után a teljes utómunka ideje akár többszöröse is lehet az esküvői nap hosszának. A képeket nem lehet csak úgy nyersen átadni a párnak.

Ezeken kívül elég sok mindent fel lehetne még hozni, amire Jóbarátnak szüksége lett volna, hogy profi minőségű munkát tudjon átadni.

A lélnyeg az, hogy az ajándékba kapott fotózás, vagy egy olcsóbb fotós választása lehet, hogy éppen akkor jó ötletnek tűnik, pénzt is meg lehet vele takarítani, de ezek a döntések később rendszerint hibásnak bizonyulnak.
Gondoljátok át, hogy érdemes-e azon spórolni, aki életetek legfontosabb napját fogja majd nektek megörökíteni.